Életrajz



A beszélgetés részben megegyezik Mgr. Kardos Mária Életutak című könyvében 2011-ben megjelent interjújával.

Hol születtél?

1953. december 30-án születtem Ecseden. Ez egy kisváros, a Debrecen-Nagykároly közötti vasútvonal mentén. A várost a Kraszna folyó szeli ketté. A régi Magyarország térképen Szatmár és Szilágy vármegye még határos volt egymással. Nem messze van innen Érmindszent, Ady Endre születési helye. A minap épp arra gondoltam, hogy én is eljutottam „Az Értől az Oceánig”.

„Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.

S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond
Az Oceánt mégis elérem…”

A vers már gimnazista koromban az egyik kedvencem volt.

A másik, amire igazán büszke vagyok, hogy épp itt, ezen a tájon, Szatmárban, Csekén írta Kölcsey Ferenc a magyarok talán legszebb versét, a Himnuszt. Csekére egyébként mind a mai napig évente legalább egyszer biztos, hogy elzarándokolok.

Iskola, gyerekkor, mikor kerültél kapcsolatba először a zenével, milyen volt indulás?

Zenei általános osztály

Zenei általánosba jártam, s mint zenei tagozatos diáknak kötelező volt a hangszertanulás. Volt, aki zongorázni, volt, aki csellózni tanult, a szüleim nekem a hegedűt választották. Bevallom, egyáltalán nem szerettem hegedű órákra járni. Szívesebben fociztam a környékbeli srácokkal.

a két “világcsavargó” a Mamával

A bátyámmal, Csabával egyébként is amolyan „világcsavargók” voltunk, bejártuk a környékbeli erdőket, mezőket, reggeltől-estig rúgtuk a labdát és nyáron, ha az időjárás engedte naphosszat a Krasznában fürödtünk. Az iskolában az énekórákon viszont olyan zenéket hallgattunk, mint Prokofjev: Péter és a farkas, Kodály Zoltán: Háry János vagy a bécsi klasszikusok. Egyszer úgy 12-13 éves lehettem, amikor a rádióban meghallottam a Beatles együttestől egy dalt. John Lennon énekelte, a Rock and roll music című számot, majd később egy másikat, a Long Tall Sally-t, amit már a Paul énekelt. Teljesen elvarázsolt és attól kezdve, azt hiszem már nem is érdekelt más csak az a zene, amit elektromos hangszereken játszottak, s ami olyan nagy hatással volt az emberekre. Később a gimnáziumban a jó tanulók közé tartoztam, s ahol igazából a zenén kívül csak az irodalom és az idegen nyelvek érdekeltek, hasonszőrű srácokkal csináltunk egy zenekart, és a hétvégi iskolai bulikon már mi játszottunk. Persze ez még elég kezdetleges volt, de tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy ez volt az indulás.

Mi történt miután elvégezted a gimnáziumot?

“Apám katonaviselt, amolyan szigorú ember volt.”

Érettségi után nem sokkal elvittek katonának. Szerencsére szabadidőmben bent is gyakorolgathattam, és azt hiszem elég sokat fejlődtem is. A katonaság után egy darabig hányódtam, majd igazi változást az hozott az életembe, mikor meghívtak a debreceni Golf együttesbe.

Szüleid örültek, hogy a fiúk zenél?

“a Mama szelíd, jólelkű és nagyon muzikális volt.”

Apám katonaviselt, amolyan szigorú ember volt, nem nagyon örült, hogy zenélek. Mindig mondogatta, hogy „Tessék valami tisztességes szakmát tanulni, ebből nem lehet megélni!” Az anyukám pont az ellenkezője, szelíd, jólelkű és nagyon muzikális volt, titokban gyűjtögette a pénzt az első hangszerre, erősítőre.

Hol és mikor volt az első komolyabb szereplési lehetőséged?

A Magyar Televízió Pulzus címmel tehetségkutató versenyt rendezett, amin előkelő helyezést értünk el a debreceni Golf zenekarral. Ennek jutalmául, önálló szereplési lehetőséget, mintegy másfél percnyi műsoridőt kaptunk. A Pulzus Gálát Budapesten a Városligetben, egy cirkuszi sátorban rendezték meg. Ezt a sátrat jött megnézni a Generál együttes két szerzője, Miklós Tibor és Várkonyi Mátyás. Miután látták a Golf együttes műsorát, felszaladtak az öltözőbe, hogy de jó kis zenekar és meghívták az egész csapatot, az azon a nyáron bemutatandó zenés darabjukba. Ez a Sztárcsinálók című rockopera volt, s én, mint a zenekar énekese, kaptam egy eszméletlen nagy szerepet, négy sorom volt és futnom kellett.

A zseniális zeneszerző, Menyhárt János

Persze a négysoros szereptől eljutottam komolyabb főszerepekig. Voltam például Kiprios-Jézus a Sztárcsinálókban, Júdás a Jézus Krisztus Szupersztárban és Che Guevara az Evitában.  Sok szép emlékem fűződik a színházhoz, párszor voltunk Londonban, jártunk Spanyolországban, végigturnéztuk Nyugat-Németországot, de valahogy mégis visszavágyódtam a zenekaros dolgokhoz. 1987-ben egy gitárvásárlás kapcsán találkoztam Menyhárt Jánossal, aki az akkor még létező V’Moto-Rock együttes gitárosa volt, és azt mondta, írna nekem egy dalt, csak keressek szövegírót hozzá. Rögtön jött az ötlet, hogy ez a szövegíró nem lehet más, csak Miklós Tibor, aki korábban már olyan nagyszerű dalokat írt, mint a Kérdés, Százéves kút, Könnyű álmot hozzon az éj vagy a Különös szilveszter.

Mikor indult el a szóló karriered?

1988-ban rögtön elsőre megszületett az Álmodj királylány című dal, csak még kiadó nem volt hozzá. Menyhárt Jánossal elmentünk a Magyar Hanglemezgyártó Vállalathoz, de nem érdekelte őket egy ismeretlen énekes. Szerencsére abban az időben alakultak az első magánkiadók, így mi is egy ilyet kerestünk meg, ők láttak bennünk fantáziát. Vikidál Gyulával együtt dolgoztam egy zenés darabban, megkérdeztem tőle, énekelne-e velem egy duettet. Igent mondott. A duettből nagylemez, a nagylemezből pedig az 1989-es év legnagyobb lemezsikere lett.

“Miklós Tibi szinte forradalmi dalszövegeket írt…”

Miklós Tibi szinte forradalmi dalszövegeket írt Menyhárt zenéihez, évtizedekkel megelőzve korát. Például: Ébredj nemzetem, Szeretet és gyűlölet, Nyissatok ajtót, Isten, hogyha létezel vagy az Otthon várnak rád. Az Álmodj királylányt az év dalának, engem pedig az év férfi énekesének választottak. Menyhárt Jánossal és Vikidál Gyulával még két albumot készítettünk közösen, az utolsót 1995-ben. Közben a szólólemezeim is sikeresnek bizonyultak, és olyan slágerek születtek, mint a Légy hű örökre, Mosolyod börtönében, Kóborló szív, Sose búcsúzz el vagy a Sírj. A szólólemezeken Miklós Tibor mellett Demjén Ferenc is írt pár dalszöveget.

Ma is tartod a kapcsolatot a régi zenésztársakkal?

A szerző barátokkal ma is jó a kapcsolatom, természetesen sokat köszönhetek nekik.

Meg lehet manapság abból élni, hogy valaki zenész?

A szerencsésebbek közé tartozom, mert ma is a zenéből élek. Külön öröm számomra, hogy a határokon túl is szeretik a dalaimat. Még Ausztráliába is eljutottam.

A család mit jelent neked?

A család öröm és felelősség is egyszerre. Három fiam és egy lányom van. Büszke vagyok rájuk, igazán jól sikerültek.

Úgy tudom, egy kis faluban laksz, mesélnél róla?

Igen, a világvárosból egy nógrádi falucskába költöztem, madárdalra ébredek, jó levegő és nyugalom vesz körül.

Sajnos egy tragikus fordulat is történt az életedben, a második házasságodban a feleséged már nincs veletek. Egyedül neveled a fiad, ezt hogy tudtad feldolgozni?

Hirtelen és váratlanul történt minden, nagyon nehezen lehet az ilyesmit feldolgozni. Most egyedül nevelem a 12 éves kisfiamat, de már egész jól beletanultam az apai mellett az anyai szerepbe is.

Mik a jövőbeli céljaid?

Szeretnék még sokáig örömet szerezni azoknak, akik szeretik és értékelik azt, amit csinálok.

Készülsz egy új lemez kiadására?

Itt lenne az ideje, talán jövőre!

A közeljövőben hol fogsz turnézni?

Turnénak nem nevezném, lesznek koncertjeim Erdélyben, Felvidéken, de Magyarországon is.

Hiszel álmaid megvalósításában?

Természetesen! Álmok nélkül sivár az élet.

Ha van szabadidőd, azt mivel töltöd?

Szívesen focizom a gyerekekkel, kirándulok vagy kertészkedem.

Több évtizedes művészpályád mikor volt a legsikeresebb és mikor kevésbé?

Nézd, ez egy velejéig manipulált szakma, sokakat ajnároznak, szinte tukmálnak, mégsem kellenek a közönségnek. Sosem tartoztam az úgynevezett kegyeltek közé, a rádiók, televíziók nem nagyon játszák a dalaimat, mégis folyamatosan érzem az emberek szeretetét. Valahogy mégis eljutok hozzájuk. Folyamatosan fellépek.

Mindig az akartál lenni, ami most vagy?

Igen, mióta az eszemet tudom, mindig zenész akartam lenni.

A mai fiatal, kezdő zenészeknek mit tanácsolnál?

Azt, hogy: „Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez!” Komolyra fordítva: mindenekelőtt köszönjenek, ha az öltözőben véletlenül összefutnak az előző generáció egy-egy énekesével, s ne szégyelljék azokat az elődöket, akik kitaposták ennek a műfajnak az ösvényeit.

Milyen volt az eddigi életutad?

Az eddig életem változatos, színes, viszonylag szerencsésnek mondható, természetesen a sors rám is mért rosszat és jót is.

Volt az életedben 180 fokos fordulat?

Nem, habár a zenés színházi dolog, az eléggé ilyen volt, sosem akartam színész lenni.

Gyerekeid szintén zenével foglalkoznak?

Nem, igaz mindannyian szeretik a zenét! Talán a legkisebből lesz valami ilyesmi?

Ha három kívánságod teljesülne, mit kérnél?

Legyenek jó vezetői a nemzetünknek, gyerekeim találják meg a boldogságot az életükben, s egy nyugodt sarkot öregkoromra.

Életedben szerepet játszik a vallás?

Igen, de ez nagyon személyes.

Mint ahogy a dalban is énekled, a zene az életed, ez valóban így van?

Igen.